2013. november 17., vasárnap

Chapter 1 - Welcome to my life.


Meg is hoztam az első fejezetet. Remélem továbbra is velem tartotok!  Köszönöm a pipákat, és a feliratkozásokat! Sokat jelent:)
~xx 

×××

[CÍMADÓ]

Dannytől: Gyere Tomhoz, maradt egy ajándékod, amit még ki kell bontanod.:) 

Elmosolyodtam az üzeneten. A születésnapom a múlt héten volt, de ő elfelejtett nekem ajándékot venni, mint mindig. Danny Jones volt a legjobb barátom, annak ellenére, hogy a McFly egyik tagja. 

Egy kávézóban találkoztunk Boltonban. Még ott éltem, ő pedig éppen meglátogatta a családját. A rajongásom tárgya volt, a kedvenc bandám egyik tagja. Beszélgettünk egy ideig, majd telefonszámot cseréltünk, s másfél évig SMSeztünk, telefonon tartottuk a kapcsolatot, aztán Londonba költöztem, és amilyen gyakran csak tudtunk, találkozgatni kezdtünk. Hamarosan bemutatott a barátnőjének, és a többi McFly tagnak is, tényleg nagyon jól kijöttem velük, már az első pillanattól kezdve. 

Olyan gyorsan öltöztem, ahogy csak tudtam, hogy minél hamarabb elindulhassak Tomhoz. Hajamat kontyba kötöttem, ahogy általában, telefonomat zsebre vágtam, és felvettem a farmerdzsekim. Gondoltam valami új dalon dolgoznak.. Csengetésemre Giovana nyitott ajtót, öleléssel köszöntött, majd útbaigazítása után felszaladtam a lépcsőn a szobához, ahol a fiúk voltak. 

Benyitottam az ajtón, Dougie pedig azonnal rám vetette magát, és megölelt.

– Szia, szerelmem! – kiabált, én pedig próbáltam kibújni az öleléséből, de határozottan erősebb volt nálam.
– Igen Dougie, tudom, hogy nagyon szeretsz, de engedj el. Most! – nyögtem grimaszolva, mert alig kaptam levegőt a szorítástól. Úgy tett, ahogy kértem, aztán köszöntem Tomnak és Dannynek is. – Hol van Harry?
– A mosdóban – szólalt meg valaki mögöttem. Megfordultam, és négy fiúval találtam szembe magam. Az arcuk ismerős volt, de nem emlékeztem pontosan, hogy honnan.
– Maddie, ezek a srácok a One Direction – mondta Danny.
Persze, hogy ismerősek voltak! Hiszen egy zeneboltban dolgoztam, és egy csomó lány kérdezősködött felőlük állandóan. Az igazság az, hogy csak egyetlen dalukat hallottam, ami nem volt rossz, de ettől még nem szeretem őket. Talán csak azért, mert mindenki megőrül értük. A fiúk felálltak, és bemutatkoztak, Liam, Zayn, Louis és végül Niall.
– Elnézést, ki kell mennem a mosdóba – mondtam, elhagytam a szobát, s a fürdő ajtaját zárva találtam. 

Kopogtam párszor. 

– Gyerünk Harry! Mit csinálsz már ott? Kifelé! Tíz perce várok! Pisilnem kell! – könyörögtem, és kopogtam, mire nem sokkal később végre kinyitotta.
Nem az állt előttem, akire számítottam, valaki más volt. Ismerős figura, talán ő is a One Directionből? Rám mosolygott, én pedig éreztem, ahogy elpirulok.
– Bocsi, azt mondták Harry van bent, rá számítottam – magyarázkodtam, és próbáltam nem törődni azzal, hogy az arcom vörös színben pompázik.
– Harry vagyok – mondta nevetve.
– Ó, hogy te is Harry vagy.. Más Harryre számítottam, tudod, a barátom Harry Judd. A McFly dobosa – ezt valószínűleg ő is tudta, de kínomban szükségét éreztem a magyarázkodásnak.
– Értem, nos én egy másik Harry vagyok. Harry Stlyes – mutatkozott be, és kezet ráztunk.
– Maddie, és tényleg nagyon jó volt veled beszélgetni, de be kell mennem oda – mutattam az ajtóra bemutatkozásom után, mire nevetett és tovább állt. 

Bementem a fürdőszobába, és a tükörbe pillantottam, az arcom még mindig vörös volt. Tényleg kínos helyzet. Amint végeztem, visszasétáltam a szobába, ahol mind voltak.

– Hé Maddie, Harry most mesélt a találkozásotokról – újságolta Dougie, s mindenkit megnevettetett ezzel.
– Harry Judd volt, akit kerestem, nem pedig Harry… – jelentettem ki fintorogva, és próbáltam visszaemlékezni a vezetéknevére.
– Styles – vágta rá a göndör.
– Igen.
– Nem tudod kik ők? – kérdezte Danny. Arcára őszinte döbbenet ült ki, amint a fiúkra mutatott.
– Egy zeneboltban dolgozom, mindig hallom, hogy az emberek beszélnek valami új fiúbandáról, Amit „One Directionnek” hívnak – mutattam macskakörmöket a név kiejtése közben – de csak egy dalukat hallottam. Nem várhatod el, hogy fel is ismerjem őket – ráztam meg a fejem.
– Csak egy dalt hallottál tőlünk? – kérdezte Niall. Keskeny ajkai kerek formát öltöttek. Talán túlságosan megszokta a hírnevet és az őket körülövező rajongást, amiért ennyire meglepődött.
– Igen.
– Nem az I Want? Azt én írtam – mutatott magára büszkén Tom.
– Hallottam a te verziódat a húgod előadásában, de nem az övéket – böktem az öt srác felé, mintha valami élettelen tárgyak lennének, és nem a beszélgetés részesei.
– Hihetetlen vagy – mondta Dougie, vállába boxoltam, mire mindenki nevetett.
– Jones, csak az ajándékomért jöttem – fordultam oda végül.
– Ez az! – jelentette ki a fiúkra mutatva. Ártatlan arcot vágott, majd bugyuta mosolyt eresztett meg.
– Persze.. Megvetted nekem a kedvenc fiúbandámat a születésnapomra! Jaj! – lelkesedtem ironikusan, szemem forgatva.
– Jó, nyugi. Otthon felejtettem, de Georgia ott van, menj és kérd el.
– Rendben – sóhajtottam, és az ajtó felé vettem az irányt.
– De valaki veled megy – kötötte ki, mire az Niall azonnal reagált.
– Majd én – ugrott fel a többiek mellől a kanapéról.
– Jól van kölyök, nyugi – csitította az, amelyiket Zaynnek hívták. Ismét mind nevettek, mi pedig elindultunk. 

Danny háza nincs túl messze Tométól, szóval nem tartott sokáig oda érnünk. A májusi levegő tökéletes volt, a nap továbbra sem bújt elő a felhők árnyékából, kicsit a szél is fújt, de egészen jó idő lett. Csöndben tettük meg az utat, egy szót sem szóltam, és Niall is követte a példám. Georgia ajtót nyitott, s egy hatalmas mosoly kíséretében megölelt.

– Szia Maddie, Danny nincs itthon.
– Tudom, ő küldött ide, hogy kérjem el az ajándékom.
– Ó, igen. Itt hagyta – bólintott, eltűnt az ajtó mögött néhány pillanatra, és a dobozzal tűnt csak fel újra. Akkor vette észre Niallt. – Niall Horan van veled! – kiáltott, és azonnal puszit nyomott a fiú arcára. Beszélgettünk egy ideig mindenféléről. Átlagos dolgokról, majd elhatároztuk, hogy visszamegyünk Tomhoz.

– Fogd ezt! – nyomtam Niall kezébe az ajándékom, és a földet bámulva lépkedtem tovább mellette. Kezeimet zsebre tettem, és azon tűnődtem, mire volt jó ez az egész. Minek hívott át Danny, ha nem volt nála a doboz, miért hívott át, mikor a One Direction is ott van, és miért volt szükséges, hogy Niall elkísérjen. Georgia reakciója Niall jelenlétére szintén meglepett, de ezt már nem jutott időm végig gondolni.
– Oké, ugye tudod, hogy lányok ezrei halnának meg örömükben, ha ebben a pillanatban a helyedben lehetnének? – talán lekezelő stílusomra kaptam.. vagy egyszerűen csak beképzelt. Hiszen sztár. Nem tudtam eldönteni, mindenesetre cseppet sem volt szimpatikus.
– Ugye tudod, hogy nem érdekel? Még csak nem is ismerlek – utánoztam hanglejtését gúnyosan.
– Egyébként hány éves vagy?
– Húsz – közben folyamatosan a lábam elé néztem, és próbáltam éreztetni vele, hogy nem kedvemre való ez a beszélgetés. 
– Az király! Én tizenkilenc leszek szeptemberben.
– Jó – kicsit le akartam hűteni a lelkesedését. Nem értettem, hogy miért akar velem beszélgetni, hiszen én nem akartam vele.
 – Mindenki azt gondolja, hogy én vagyok a legfiatalabb ötünk közül, de ez nem így van. Harry az. Ő még csak tizennyolc, tudtad? és én vagyok az egyetlen Ír a bandában – kezdte a fecsegést elutasító stílusom ellenére is. Összezavart, ahogy próbálta életben tartani a beszélgetést, csak csöndet akartam, és azt, hogy végre vége legyen ennek a kínos helyzetnek.
– Van ennek egyáltalán valami értelme?
– Csak próbálok beszélgetést kezdeményezni..
– Nem vagy valami jó ebben – mindketten nevettünk.
– 2010-ben kerültünk össze az x-factorban – magyarázott tovább, de teljesen elveszítettem a fonalat.
– Miről beszélsz?
– A bandáról.. szóval már tudod, kik vagyunk. Szóló énekesként jelentkeztünk, de nem jutottunk volna tovább, ezért összeraktak minket egy bandába. Harry választotta a nevet. Szeptemberben jelent meg az első mini albumunk még a múlt évben, ahogy az első albumunk is. Most vesszük fel a másodikat.
– O – őszintén nem tudtam hogyan reagálni a kis meséjére. Csak lépkedtem mellette, és alig vártam, hogy visszaérjünk Tomhoz.
– Mi a helyzet veled? Mi a te történeted?
– Te biztosan megőrültél, ha azt hiszed, elmesélem az életem anélkül, hogy ismernélek – vállat vont és tovább sétált.
– Jól van. Boltonból jöttem ide, Manchesterből. Van egy nővérem, és két éve élek Londonban – Ez minden. Most boldog vagy?
– Igen, azt hiszem – néhány pillanatig csak sétáltunk egymás mellett, mikor ismét megszólalt. – Még valami. Mi van közted és Dougie között?
– Köztem és Dougie között? – bólintott – Barátok vagyunk. Miért?
– „Szerelmemnek” szólított korábban – rajzolta a levegőbe a macskakörmöket.
– Dougie már csak ilyen – legyintettem mosolyogva – Miért érdekel? – Nem válaszolt, és hamarosan oda is értünk Tom otthonához. 

Niall odaadta Dannynek a dobozt. 

– Vele hozattad? – kérdezte kerek szemekkel meredve rám.
– Ha nem felejtetted volna otthon, senkinek nem kellett volna sehová sem vinnie – tártam szét tenyereim teátrálisan, mire csak vállat vont és oda adta a dobozt.
– Nyisd ki! – óvatosan követtem az utasítást. Egy gitárt találtam. Gyönyörű darab, sötét barna, amilyet mindig is szerettem volna. Meghatott a figyelmessége még akkor is, ha késett vele, próbáltam nem elérzékenyülni, rá néztem.
– Nagyon-nagyon köszönöm! – megöleltem, mosolyogtam és visszatettem a dobozába, majd leültem egy fotelba, és az ölembe vettem.
– De semmi sem fogható az én ajándékomhoz! – mondta büszkén Dougie.
– Persze, te egy Saint Kidd pólót adtál, amit ingyen kapsz – mindenki nevetett ezen, Dougie pedig beletörődve grimaszolt, és vállat vont.
– Miért nem játszol nekünk valamit? – kérdezte Harry. Harry… Styles.
– Már elég régen játszottam utoljára és…
– Egy hete – mondta Danny szemrehányóan – Mutasd meg a fiúknak, mit tudsz! – követelőzésére csak sóhajtottam, és kipróbáltam néhány akkordot. 

Elmosolyodtam, mikor meghallottam a hangját, gyönyörű volt. Egy olyan dalt kezdtem játszani, amit mindig is szerettem; Welcome to my life, a Simple Plantől. Tényleg úgy éreztem, hogy jól csinálom, de nem hinném, hogy így volt. 

– Ez nagyszerű volt! – lelkesedtek a fiúk, mikor végre befejeztem.
– Jó tanára volt – karolta át vállaimat Danny, amitől nevetnem kellett. Gyorsan vetettem egy pillantást a karórámra. A műszakom 15 perccel később kezdődött.
– Nos, ez mókás volt, de most mennem kell – mosolyogtam a fiúkra.
– Elkísérlek – Niall felugrott a többi fiú mellől, mire minden tekintet rá szegeződött. – Ha nem bánod – tette hozzá és bal kezével a hajába túrt, jobb kezét pedig a zsebébe csúsztatta.
– Erre semmi szükség.
– Maddie, engedd, hogy elkísérjen – győzködött Danny – Sóhajtottam, eltettem a gitárt, és nem ellenkeztem tovább. Miért olyan fontos mindenkinek, hogy a szöszi fiú kísérgessen mindenhová?

Elköszöntem mindenkitől, és még egyszer megköszöntem Dannynek. Niall és én némán sétáltunk a boltig, ami nem volt túl messze, így hamar oda értünk szerencsére. Kellemetlenül éreztem magam a társaságában, mert túl barátságos volt, én pedig próbáltam elutasító lenni vele, amiből nem értett.

– Nekem be kellene mennem – mutattam az ajtóra.
– Megadhatnád a telefonszámodat? csak arra az esetre, ha egy nap úgy érzem, elhívnálak, hogy lógjunk együtt vagy ilyesmi – a mondat közben a földet bámulta, és kissé zavartnak tűnt. 

Nem hiszem el!! Niall Horan elkérte a telefonszámom?! Még egy napja sem ismerem... Őrült lányok ezrei halnának meg, csak hogy most a helyemben lehessenek, gondoltam magamban lekezelően. Annyira jellemző,   mert neki soha senki nem mondana nemet. Udvariasan elmosolyodtam.

– Őszintén, nem hinném, hogy szükséged lesz a telefonszámomra. Bármelyik másik lányt felhívhatod, ha „lógni” akarsz valakivel – búcsút intettem neki, és besétáltam a boltba az ajtó előtt hagyva őt. 



3 megjegyzés:

  1. Hát ez nagyon nagy!:D
    Nem ismerem a McFly-t, talán 1-2 dalt ha hallottam tőlük, de ezt leszámítva nekem nagyon tetszik :DD Örülök, hogy lefordítod nekünk, Annie♥
    xx

    VálaszTörlés
  2. Már akkor elolvastam mikor felraktad, de nem tudtam telón írni... szóval más mint a többi blogod, talán egy kicsit hasonlít a MTL-ra de csak max a stílusa. Tetszik, hogy szerepet kapott a Mcfly, és az is tetszik, hogy Niallt ennyire elutasítja Maddie, várom a kövit :)
    xx

    VálaszTörlés
  3. Tetszett, kedves első fejezet lett. Kaptunk egy kis ízelítőt a szereplők viszonyáról, Maddy karakteréről. Nem igazán ismerem a McFly-t, talán majd most megismerem.
    Ahogy az előttem szóló említette, nekem is a Move to London jutott eszembe, de persze csak egy kevés hasonlóság erejéig.
    Szimpatikus Maddy elutasító viselkedése, az hogy nem ugrik rögtön a srácok, illetve Niall nyakába.

    Kíváncsian várom a folytatást!

    puszi, Cami

    VálaszTörlés