Chapter 4 - Try, Try, Try (Just to be nice)

Sietek, sietek!! Itt van az új fejezet, és próbálom mostantól péntekenként hozni a szokott 16:30-as időpontban! Plusz be kell fejezni a Hitgirlt úgyhogy szorítsatok!! Ne felejtsetek el valamilyen formában visszajelezni! Köszönöm az előző részhez összegyűlt pipákat, és köszönöm a kommenteket, a csoportban hagyott megjegyzéseket! Nagyon sokat jelent, köszönöm!

~xx 

×××

[CÍMADÓ]

Mikor elváltunk, rájöttem, hogy mit tettünk az imént. Hogy történhetett meg ilyesmi? Amit a legkevésbé akartam, az az volt, hogy hozzám érjen, vagy próbáljon kedves lenni. Nem gondoltam, hogy ilyen udvariatlan.

– Mondd, hogy ez nem történt meg – mondtam, és még távolabb toltam magamtól.

– Sajnálom, épp most történt meg – válaszolt majd elfintorodott, mintha az én hibám lenne.

– Miért csináltad?

– Én nem csináltam semmit – hazudta, és közben végig az arcomat bámulta. Kezdtem kényelmetlenül érezni magam. Még mindig túl közel volt.

– Megcsókoltál! Ez nem elég? – már nem tudom, hogy a kínos helyzet vagy valódi düh vett-e rá a kiabálásra, de felemeltem a hangom.

– Csókolóztunk, és ez egészen más.

– Mi van? Te csókoltál meg! Soha többet ne tegyél ilyet! – kiabáltam, de már biztos voltam benne, hogy a dühtől csak azt nem tudtam, hogy azért, mert tetszett, vagy, mert megtette.

– Nem hiszem, hogy újra előfordulhat. Ez gusztustalan volt.

– A legrosszabb csók egész életemben – értettem egyet, és gúnyosan rámosolyogtam.

– Nekem inkább úgy tűnt, sosem csókoltál meg senkit ezelőtt.

– Nos, ez nem a te dolgod. Egy görény vagy!

– És mi vagy te?

– Egy szegény lány, akit éppen most csókoltál meg! – emlékeztettem.

– Megakadályozhattad volna.

– Megsajnáltalak.

– Persze, biztosan – rázta a fejét. Egyszerűen képtelen volt felfogni, hogy nem ugrok a nyakába. Öntelt görény.

– Ne higgy nekem, ha nem akarsz – vontam vállat és kicsit lehajtottam a fejem.

– Nem is – tette hozzá.

– Jó.

– Jó – sóhajtottam és sétálni kezdtem, követetett. Hamarosan megpillantottuk Leight és Harryt, aki közölte, hogy éppen minket kerestek. Nem tudtak volna egy kicsit hamarabb megtalálni? Harry oldalán folytattam az utam, míg Leigh és Niall beszélgetni kezdtek. Igazuk volt tényleg rendes gyerek. 

Niall:

Mindannak ellenére, amit mondtam, a csók nagyszerű volt, és nem akartam, hogy a történet itt érjen véget, csak képtelen voltam elmondani neki. Ez a lány hihetetlen, kihozza belőlem a legrosszabb oldalam, amilyen sosem szeretnék lenni. Egy igazi görényt csinál belőlem, ahányszor a közelembe kerül. Ez idegesít. Sosem voltam ilyen egy lánnyal sem, de Maddie tudja, hogy menjen az idegeimre. Miért csinál úgy, mintha neki nem tetszett volna? Az nem történhet meg, hogy mi ketten utáljuk egymást. Az egyetlen dolog, amit tudni szeretnék, hogy miért utál ennyire. Láttam, hogy Harry mellett sétál és beszélgetnek, én pedig Leighel beszélgettem, aki folyamatosan csak Nateről beszélt. Csak mondta és mondta. 

– Nate és köztem mindig is furcsa kapcsolat volt, tudod? Maddie mindig azt hajtogatja, hogy végül úgyis összehoz a sors, de nem hinném. Nagyon kedvelem, és ez valami olyan, amit sosem akartam beismerni, mert Nate… nem tudom, ő nem kockáztat, hogy közeledjen egy lányhoz, én pedig határozottan tudom, hogy nem fogom megtenni az első lépést. Sajnálom, talán túl sokat beszélek, de ez van, amikor ideges vagyok, és most az vagyok, mert nem tudom, mit gondol rólam – tekintetével a földet pásztázta, és alig feltűnően csóválta fejét.

– Ne aggódj én megértem – mondtam, és próbáltam megértően mosolyogni, de még mindig zavart Maddie korábbi viselkedése.

– Mi van közted és Maddie és között? – nézett rám hirtelen, figyelmen kívül hagyva korábbi szavaimat, s róla azonnal ránk terelte a témát.

– Ö… semmi, nem akar tőlem semmit – mondtam elgondolkodva, és letöröltem a képemről az amúgy is mű mosolyt.

– Kedvel téged.

– Ezt mondta? – kérdeztem gondolkodás nélkül. Zsebre csúsztattam kezeim, úgy kullogtam tovább Leigh mellett, és Maddiere néztem, aki még mindig Harryvel beszélgetett.

– Nem, de ismerem, mint a tenyeremet. Az őrületbe kergeted – mondta a szája elé emelve a kezét, hogy más ne hallhassa meg, és kuncogott ezen.

– De akkor miért viselkedik így?

– Nem tudom, ezt tőle kellene megkérdezned.

– Mintha még nem próbáltam volna – csóváltam a fejem, és beletörődően inkább a földre szegeztem tekintetem, hogy a lány ne lássa, milyen hatással van rám Maddie.

– Beszéltél vele anélkül, hogy veszekedtetek volna? – csodálkozott, és éreztem, ahogy alaposan megfigyeli az arcom.

– Igen.

– Nem mondott semmit?

– Nem igazán – megrántottam a vállaim, ismét Maddiere és Harryre néztem. Harry átkarolta a vállát, és nagyon úgy tűnt, hogy ő pedig hozzábújik. Mit csinálnak? Hiszen vele is csak most találkozott, és még csak nem is beszélgettek. Egyébként nem mintha érdekelne, vagy nem is tudom. De egyszerűen képtelen voltam rájuk nézni. Nem bírtam elviselni. Talán féltékeny voltam egy olyan lány miatt, akit nem is érdekelnék? 

Néhány perccel korábban…

Maddie: 

Egy ideig elbeszélgettem Harryvel, de aztán olyan témával hozakodott elő, amire nem számítottam. Csak Niall, Niall és Niall. 

– És mi történt, amikor egyedül maradtatok? – kérdezte hamiskás mosollyal az arcán. Gödröcskéi megjelentek ettől, és nekem nevetnem kellett a helyzeten. Nem hittem el, hogy tényleg erről beszélek és pont vele.

– Semmi.

– Megpróbált megcsókolni? – kérdezte, de sokkal inkább hangzott kijelentésnek.

– Harry, nem hinném, hogy ez rád tartozik…

– Ez egy igen, ha jól gondolom – sóhajtottam, és szemem forgatva beismertem – Mit mondott utána?

– Veszekedtünk.

– Kedveled, nem igaz? – az arcát közelebb tolta az enyémhez, gondolom ez még a színjáték része volt.

– Idegesítő – mondtam unottan. Az arcára büszke mosoly kúszott.

– Mi lenne, ha féltékennyé tennénk?

– Hogy mi? – suttogtam felháborodva, hogy a mögöttünk sétáló Leigh és Niall ne hallhassák meg. Mielőtt észrevehettem volna, szorosan átkarolt és közelebb húzódott hozzám – Harry, mit csinálsz? – suttogtam továbbra is.

– Gyerünk, bújj hozzám! – húzott jobban magához, mosolya még mindig nem hervadt le.

– De miért?

– Hogy féltékennyé tegyük – mondta egyszerűen.

– Miért akarnék én féltékennyé tenni bárkit, akit alig ismerek?

– Mert kedvelitek egymást.

– Harry… - próbáltam elmagyarázni neki, hogy miért nincs igaza, de egy szót sem engedett kinyögni.

– Maddie, fogd be és bújj hozzám! – szem forgatva megtettem, amit kért. Nem tudom miért, de tetszett az ötlet, hogy felidegesítsük a szőkét. Nem érdekel, hogy mit érez, vagy mit gondol rólam. Az igaz, hogy élveztem azt az átkozott csókot, de ez nem azt jelenti, hogy meg is kedveltem. Még mindig ő a legutálatosabb személy, akivel életemben találkoztam. 

Egy idő után Niall és Harry haza kísértek minket, anélkül köszöntem el, hogy az ír fiúra néztem volna. Mikor besétáltam, Nate a kanapén ült és tévét nézett.  Leighre pillantottam, és halkan oda szóltam, hogy beszéljen vele. Csak bólintott, én pedig felmentem a szobámba, bekapcsoltam a laptopom, hogy megnézzem a twitterem.

Danny Jones: @MaddieJohnson, szükségem van a szerencse pengetőmre! A McFly dalok nem ugyanazok nélküle…xx

Maddie Johnson: @dannymcfly Hahaha, ne drámázz!

Danny Jones: @MaddieJohnson én? Dehogy, csak gyere át és hozd vissza(:

Maddie Johnson: @dannymcfly oké, jövök xx

Mielőtt kikapcsoltam volna a laptopom, láttam, hogy van öt új követőm Zayn, Louis, Harry, Liam és végül Niall személyében. Nagyszerű… Kösz Danny, most mind tudják a twitterem. Még az a görény Niall is. Fantasztikus. 

Négyüket visszakövettem, majd mikor Niall következett volna, inkább kiléptem. Miért kéne követnem? Semmi okom nincs rá. Nem érdekel, hogy mit tweetel. 

Kikapcsoltam a gépet, majd fogtam Danny pengetőjét, és elindultam hozzá. 

Tom és Dougie is ott voltak, új dalokon dolgoztak, míg Harry nem ért rá. Kértek, hogy maradjak még egy kicsit, és a munka végeztével Danny rendelt egy pizzát. Beszélgetni kezdtünk. 

– Találkoztál azóta a srácokkal? – törte meg a csendet Danny két falat között.

– Igen, Harryékkel vacsoráztunk, de csak Leigh miatt mentem bele. Ki nem állhatom Niallt, és most követnek twitteren, úgyhogy köszönöm – mondtam gúnyosan és újra a pizza szeletnek szenteltem minden figyelmem. Elég keveset ettem korábban, tekintettel a kialakult feszültségre.

– Szóval most követ a twitteren – vonta fel szemöldökét Tom – visszakövetted?

– Nem! Egy görény… és azt hiszi, hogy érdekel csupán azért, mert csókolóztunk – nyújtottam ki a nyelvem fintorogva.

– Álljunk csak meg, ti… - kezdte Danny.

– Megcsaltál – de Dougie röhögve közbevágott.

– Igen – löktem oda ösztönösen, csak véletlenül kotyogtam ki, nem akartam, hogy tudjanak róla.

– Akarsz róla beszélni? – vetette fel Tom.

– Utána összevesztünk, mert egyikünknek sem tetszett, ennyi a sztori – mondtam váll rándítva.

– Biztos vagy te ebben? – erőszakoskodott Danny.

– Igen, mert utálom. Csak most találkoztunk, nem is ismer, én sem ismerem. Miért csókol meg? Ennek semmi értelme – keltem ki magamból a hitetlenkedésre. Nem is tudom, mi idegesített jobban, az hogy nem hitték el nekem, hogy utálom vagy az, hogy én sem hittem el magamnak százszázalékosan.

– Mert tetszel neki? – kérdezte Tom.

– Bizonyára, és most azt fogjátok mondani, hogy ő is nekem.

– Pontosan – vágta rá Danny.

– Ez egyszerű, te tetszel neki, ő tetszik neked. Tetszetek egymásnak – magyarázta Dougie vigyorogva, mint egy kisgyerek.

– Nem kedvelem, nem tetszik és nem is ismerem. Az a kevés, amit tudok róla, az az, hogy egy görény – mondtam idegesen, de kezdtem feladni a próbálkozást, hogy elhitessem velük, mennyire utálom Niallt. 

– Maddie, miért nem nyitsz felé? Hagyd, hogy barátkozzon, hátha kialakul. Nem kell ezt olyan komolyan venni – győzködött Tom rendíthetetlenül.

– Tom, őszintén azt hiszed, hogy működne? – kérdeztem sóhajtva. az arcom elé tartottam a maradék pizzát, de még nem haraptam bele.

– Persze, ha nem ragadsz meg minden lehetőséget a veszekedésre, akkor menni fog ez. Csak próbálj kedves lenni – sóhajtottam, és végre beleharaptam a pizzába. Akármilyen keményen is próbálkozom, ez nem lesz egyszerű feladat.