Chapter 6 - Brighter than the Sun.

Nem sikerült korábban végeznem. Sőt, egy órája még azt hittem, hogy nem tudom ma felrakni, de belehúztam, szóval itt van. Nem a legjobb, de itt van. Ezúttal nem ígérek semmit, mert láthatóan nem nagyon tudom betartani:D (kicsit csaltam)

~xx

×××

[CÍMADÓ]

Felkeltem és az órámra pillantottam, nagyon késő volt, de nem zavart különösebben, hiszen szabadnapom volt. Kikeltem az ágyból, és a nappaliba indultam, de senkit nem találtam ott. Mikor a múlt este megérkeztem, Leigh és Nate nem voltak ott, és most sem voltak sehol. 

Hallottam valami zajt a konyhából, és átmentem megnézni. Nem csak Leigh és Nate volt ott, de a McFly és a One Direction is. Mindenki. Mikor meghallottak, azonnal felém fordultak. 

–’Reggelt – mondták össze-vissza kiabálva.  

– Mit kerestek itt?

– Téged – mondta McFly Harry szemtelenül.

– Minek?

– Velünk jössz a stúdióba – közölte Tom, és megkent egy kenyeret nutellával.

– Miért mennék oda veletek? – kérdeztem, értetlenül és beletúrtam kócos hajamba.

– Segíteni néhány dal felvételénél, és megmutatni a fiúknak néhányat a tiéd közül – magyarázta Danny, és a One Direction fiúkra mutatott.

– Kizárt, itt maradok.

– Maddie, a kocsink tizenöt perc múlva érkezik, szóval fel kellene öltöznöd, ha nem akarsz pizsamában jönni – Fenyegetett Dougie. Sóhajtottam, és visszamentem a szobámba. Kinyitottam a szekrényajtót, és kiválasztottam a ruhát, amit felveszek majd; Egy farmert, zöld pulcsit és fekete csizmát. Miután felöltöztem, a fürdőszobába igyekeztem, lófarokba fogtam a hajam, és feltettem egy kis sminket, aztán fogtam a gitárom, és a mappát, amiben a dalokat tartom, amiket írtam. Visszatértem a nappaliba, ahol a többiek vártak rám. Elbúcsúztunk Leightől, és Natetől majd beszálltunk a kocsiba. Dougie és Liam között ültem.

– Szóval jó dalokat írsz, igaz? – kezdte a társalgás Liam.

– Nem tudom, én nem így gondolom…

– Higgy nekem, nagyon jó. Imádni fogod – paskolta meg a vállát Dougie.

– Ebben biztos vagyok.

– Messze van innen? – érdeklődtem, mintegy figyelemelterelésként.

– Majdnem egy óra – sóhajtottam, Dougie vállára hajtottam a fejem, és nemsokára elaludtam. 

Niall: 

Maddiere néztem, aki elaludt Dougie vállán. Elmosolyodtam. Gyönyörű volt. Nem beszéltem senkivel a múlt éjjel óta, és nem is szerettem volna. Azt hinnék, hogy érdekel, és folyton kérdezősködnének róla. Egy idő után láttam, ahogy kinyitja a szemét, nemsokára pedig meg is érkeztünk. Kiszálltunk a kocsiból, és bementünk a stúdióba. Dougie, Danny, Tom és Maddie leültek a székekre, mi öten pedig bementünk a  live roomba, felénekeltünk az új albumunk első dalát a Live while we’re youngot, ami az arcukból ítélve, tetszett nekik. Mikor végeztünk, Danny, Tom, Dougie és Harry játszott néhányat az új dalaik közül, aztán könyörögni kezdtünk Maddienek, hogy ő is játsszon egyet a sajátjai közül. 

– Gyerünk Maddie, azt mondtad, írtál egy dalt a múlt éjjel – mondta Tom.

– Igen, de nem akarok ennyi ember előtt játszani.

– Ugyan már, biztos vagyok benne, hogy nagyszerű lesz!

– De srácok én… – végre meggyőztük őt. Fogta a gitárját és most ő sétált be a fülkébe. Sóhajtott, és elkezdte. 

Újra lenyűgözött a hangja, és a dal, amit írt. Megbűvölve figyeltem őt, ahogy énekel. Észrevettem, hogy valaki a vállamra teszi a kézét. Danny volt. 

– Tetszik, nem igaz?

– Nagyszerű – válaszoltam, és csöndben maradtunk, ameddig a dal véget nem ért. 

Maddie mosolyogva lépett ki elénk. 

– Szóval… Mit gondoltok? – teljesen egyszerre próbáltuk meg közölni, hogy milyen fantasztikus, így szinte semmit nem lehetett érteni belőle.

– Nem ebédelünk együtt – vetette fel Danny. Liam, Zayn és Louis kijelentette, hogy ők a barátnőikkel mennek.

– Giovanna azt akarja, hogy menjek vele vásárolni – védekezett Tom.

– Lara és én néhány baráttal találkozunk ma – passzolta Dougie is, míg Mcfly Harry Izzie miatt mondta le.

– Nekem is vannak terveim pár baráttal – tette hozzá Harry.

– Niall, Maddie, ti jöttök? – fordult felék, és mindketten egyszerre egyeztünk bele. 

Maddie: 

Danny, Niall és én együtt ebédeltünk. Zenéről beszélgettünk; Egészen kellemesen éreztem magam a társaságukban. Danny egy étterembe vitt minket, ami közel volt a stúdióhoz. Leültünk egy asztalhoz, és rendeltünk. 

– Hogy ment tegnap a bárban, Maddie? Nem tudtam elmenni – Danny általában eljön megnézni, de legutóbb nem volt ott.

– Király volt, Leigh, Nate és maga a One Direction jött el, hogy megnézzen – lelkesedtem.

– Szóval elmentél, nem igaz? – fordult Niall felé bólogatva – és milyen volt?

– Nagyszerű.

– Tegnap még azt mondtad, láttál jobbat is – mondtam.

– Meggondoltam magam – mosolygott.

– Kihagytam valamit? – Danny szemei tágra nyíltak.

– Nem, semmit – Niall és én egymásra néztünk, és nevetni kezdtünk. Danny rám nézett, felvonta szemöldökét, megráztam a fejem és csak nevettem tovább. Mikor befejeztük az ebédet, sétálni indultunk. Danny kapott egy SMSt Georgiától, szóval el kellett mennie, és egyedül hagyott Niallt és engem. Csöndben sétáltunk tovább.

– Lenne kedved át jönni? Megnézhetnénk egy filmet vagy valami – rám pillantott, zsebre csúsztatta kezeit, majd a földet figyelte.

– Persze. 

Megérkeztünk az otthonába, mondta, hogy várjak a nappaliban, amíg csinál egy tál kukoricát. Bólogattam, és úgy tettem, ahogy mondta. Csak álltam ott, körülnéztem. Volt egy kép róla és a testvéréről, egy polcon, hasonlított rá. Mellette egy halom CD állt, fogtam őket és leültem velük a kanapéra, hogy megnézzem. Az első CD az volt, amit a minap vett a boltban. Meglepett, hasonló ízlésünk volt zenében, Frank Sinatra, Michael Bublé, The Script, Jason Marz, The Eagles, Take That, The Kooks, Kings of Leon, The Killers… De amin aztán akadt meg a szemem, meglepett. Az utolsó darab a CD halomban. Justin Bieber. Nem tehetek róla, de nevetni kezdtem, észrevettem, hogy mögöttem áll. 

– Mit csinálsz?

– Csak megnéztem őket, mikor rátaláltam ezekre – mutattam a Justin Bieber albumokra, még mindig nevettem.

– Mi a baj ezzel?

– Szereted Justin Biebert?

– Igen – még hangosabban nevettem.

– Nem hiszem el. The Kooks, The Script, Take That, King of Leon, de Justin Biebert is szereted?

– Pontosan. Most pedig fejezd be a nevetést a zenei ízlésemen és tedd vissza a CDket a helyükre – mondta nevetve. Úgy látszik rá is átragadt. 

Visszatettem mindet, majd mellé ültem a kanapéra. A horrorra akadva harmadik részét néztük meg, közben popcornt ettünk, és nevettünk. Utána pedig segítettem neki kitakarítani a szobát. 

– Azt hiszem, ideje haza mennem. Késő van – mondtam, és elindultam az ajtó felé.

– Maradj még egy kicsit – ragadta meg a karom, és maga felé fordított.

– Minek?

– Hallgathatnánk zenét – vont vállat.

– Igen, biztos. Justin Biebert hallgatnánk, igaz? – nevettem.

– Nem, bármit, amit szeretnél.

– Jól van – egyeztem bele, és visszamentünk a nappaliba, fogtam egy CDt. The Kooks – Inside In/Inside Out. Az egyik kedvenc albumom. Meg hallgattuk, és közben énekeltünk is, egészen addig, ameddig rá nem jöttem, hogy tényleg itt az ideje, hogy elinduljak. Niall ezúttal nem állított meg. elbúcsúzott, és kikísért. De megálltunk az ajtóban egy kicsit. 

– Maddie – szólt utánam.

– Mondd.

– Tegnap azt mondtad, szeretnél adni valamit viszonzásképpen a történtek után. Tudom, hogy mit szeretnék.

– Igen, és mi lenne az? – vontam fel szemöldököm.

– A számod.

– Niall, mondtam, hogy nem fogom odaadni – billentettem félre a fejem újabb próbálkozására. Hihetetlen, hogy nem adja fel.

– Ugyan már, megérdemlem. Megígérem, hogy csak időnként hívlak fel, nem minden nap.

– Jól van – sóhajtottam. Fogtam a telefonom, és oda adtam neki, hogy ki tudja másolni. Mikor elkészült, egymás szemébe néztünk, nem tudtuk, hogy köszönjünk el.

– Majd látlak, Niall – Megfordultam, de újra elkapta a kezem, és a nevemen szólított. 

Megfordultam, hogy rá nézzek, ő pedig megcsókolt, ahogy a múltkor is, de ezúttal nem toltam el; senkinek sem beszéltem erről, de szerettem azokat a csókokat. 

Mindketten mosolyogtunk, amikor elváltunk egymástól. 

– Niall, soha többet ne tegyél ilyet – próbáltam komolynak tűnni, de úgy tűnik, nem sikerült.

– Hogy gondolhatod, hogy komolyan veszlek, mikor nevetsz?

– Nem nevetek – erre mindketten elnevettük magunkat.

– Most már tényleg megyek – megpusziltam az arcát. Még mindig nevetett, amikor elköszönt.

– Majd hívj, de ne túl kitartóan.

– Ne aggódj, tudod, hogy hívlak. 

Kinyitottam az ajtót, és ott hagytam. A délután tökéletes volt, és a csók… az lélegzetelállító. De nem engedhetem neki többé, hogy megtegye, sosem lehet köztünk semmi barátságon kívül. Meg kellett győznöm magam arról, hogy nem kedvelem Niallt. Nem, nem kedvelem, nem vonzódom hozzá. De az igazság az, hogy az első pillanattól kezdve tetszik. Ez az, amiért így viselkedtem vele, nem lehetek szerelmes. Főleg nem belé. Niall és én csak barátok lehetünk, semmi több.